Tartalom

A történet egy orvos-páciens zsánerű kamaradráma, ezért a rendezés alapvetően a főszereplők viszonyváltására koncentrál. Az elsőszámú nézőpont a pszichiáteré, Lónyai doktoré, aki háborús amnéziában szenvedő apját akarja gyógyítani, ezért keres megszállottan egy hipermnéziást, akin kísérletezhet. A páciens, Seress Ervin kezdetben csak egy kísérleti alany, akinek „végtelen emlékezete” illetve annak működési mechanizmusának megértése segítséget nyújthat az apa gyógyításában. Lónyai azonban fokról-fokra megismeri Seresst, a kísérleti alanyban meglátja a szenvedő embert, így a kapcsolatuk – végletes konfliktusokon keresztül – barátsággá mélyül. Tasnádi István rendező szavaival: „A MEMO számomra mindenekelőtt az előítéleteket meghaladó barátságok története. Mert a Lónyai – Seress páros mellett ott van az Apa és Seress groteszk kettőse, mikor az amnéziás és a hipermnéziás (az emlékezni képtelen és a felejteni képtelen) próbál kulcsot találni a másik merőben ismeretlen világához. A két véglet találkozása nem vezet tragédiához, de még valódi összecsapáshoz sem, inkább a komikum kimeríthetetlen forrása. Az Apa figurájában a szerethető esendőséget szerettem volna kiemelni, örök kedélye mintha a film tételmondatának eleven igazolása lenne: ‘A boldogsághoz elengedhetetlen a rossz memória’. Az Apa életvidámságával és humorával jól ellensúlyozza Seress szenvedéstörténetének komorabb tónusát.